Három lány és zeng a ház…

Most közölném az érintettekkel, hogy ezentúl 3 hetente minimum egy, a péntekihez hasonló nap, mert nem délelőtt, meg nem délután, meg elkések, meg te nem vagy itt, meg hűtőszekrény meg egyéb kifogások, hanem NAP kötelező lesz.

Vagy ugrik a babakocsid, vagy nem leszünk a koszorúslányaid – amire fel sem kértél, de mi leszünk! Kit érdekel, hogy Te kislányokat akarsz. Azok is lehetnek, de mi ottleszünk. Szép ruhát akarunk!!!! Újabb apropó pár tízezres seggenverésére 🙂

Megszervezzük az esküvőd, a gyereked, sőt az egész életed, csak bízd ránk magad…ha mered 😉

Tehát, történt mindez egy szép, meleg, napsütéses pénteki délutánon, amikor is három, azaz kettő nőszemély, azaz csitri (a többit meg nem írom le), bevette magát egy hangulatos kávézó teraszára, hogy ott kikészítse a személyzetet, a vendégeket, és saját magukat.

A harmadik hölgy némi késés után benyögte az éteren át, hogy ő bizony, épp Vámosra tart, ami ugyebár a világközepe, mert így, meg úgy, meg még amúgy is.

Némi dühöngés után a cserbenhagyott kettő pár bosszúötlettel, rájöttünk, hogy várni nem érdemes: rendeltünk. Persze nem szokványosan ám!

Két jegeskávé. Egyik csokifagyival, a másik vaníliával. Edd le róla nekem a tejszínhabot. Odatornyozom a tiedre, hogy véletlen se tudd úgy megcukrozni, hogy ne folyjon tízfelé kifelé. És vágjunk bele mindennek a közepébe, kezdve a nők legnagyobb mumusával, a doktorbácsival. Aki lehet nő, lehet fiatal, lehet kedves és lehet bármely kitüntetés és oklevél személyes birtokosa, akkor is mumus. A MUMUS!

Teltek az időegységek, talán órák, mikor nagy kegyesen betoppan a Harmadik. A Menyabanya 🙂 Elvégre Ő gyűrűs menyasszony.

Újabb kört rendelünk, ezúttal limonádét, s immáron 3 pohár érkezik: két citrom és egy málna, mert az ám a LEMONade. Inkább Rasperade. De mindegy. Szénsavas vagy mentes, nehogy mindegy legyen ám és asztalváltás, mert terpeszkedni akarunk, meg lehejolni a poharak után…

Gyors előzményismertetés a késővel, majd apró-cseprő bajaink és örömeink ecsetelése. Az utcáról két kisgyermek harmonikázása adja vihogásunk mellé az aláfestést, s megállapodunk, hogy adunk nekik pénz, hiszen gyűjtenek.

Mindent eldöntünk a Menyabanya életével kapcsolatban, az esküvő helyszínét, a menüt és a munkamegosztást is. 7 hónapos terhesen beígérünk neki egy babakocsit. Erre diktálni kezdi a rendelést…Na még mit nem! Ajándééék!!! szó-szót követ…Gyerektervek, babakocsi, bébiruha és a többi…

A csendesebb turbékoló párocskák nagy örömére és a pasikoszorú mély bánatára fizetés után elhagyjuk a helyszínt. A számla kiegyenlítése rövidült: mindenki fizet magának 🙂 Nem osztunk, vonunk és visítunk, hogy ki mit ivott és kinek milyen pénze van.

3 nő, nehogymá’ ne térjen be egy drogériába. Hajhab egy ismeretlen barátnőnek, nekünk pedig parfüm, gyűrű, és hajvégápoló kétezerhetvenhárom előírt tulajdonsággal.

Visítás a bébizoknik láttán, válogatás a csilli-villi ékszerek közt, sirám, mert hát “Nem tudom levenni. Velem akar jönni!” Távozunk a csillogástól,majd jön a remélemnemadtokigazatdemegpróbálomnehogypénzköltősizéneknézzetek- sipák: de kell ez nekem? kell hát! szerintem nem. De! Kiveszem, visszarakom, felemelem, megnézem és végül a kosárban marad. ki gondolta volna egy ilyen csodás gyűrűpár után…

Mikor már az éhség kerülgeti az aránkat, nekifeszülünk a hambis irányába.Zárva. Akkor a másik. Arra.

Félóra vacilálás újfent, variálás, mert kell csípős, de nekem nem és ez legyen, de ne így, és úristen éhenhalunk. Összeeszünk mindent, jóllakunk, kézmosunk a szökőkútban ami inkább ereszcsordogálásra hajaz, majd menjünk fel a várba… De pisilniiiiiiiiii keeeeeeeeellllll… jó majd. De most. Nekem is. Neked is majd. De most. De pénzbe kerül. De csak tíz forint. Száz, te hülye csak letépték. Rohanás és boldogság. Kút és kívánság. Segítőkész idős bácsika, aki ablakon kihajolva gyönyörködik a “tájban”. A számolás nap vagy hónap vagy mi? Ha év megszívtuk :O

Vár utcájának kellős közepén kitárgyalunk pár ilyen-olyan eszközt

 majd nagy röhögés közepette felfelé indulunk. Tériszony. A köbön. Turistariasztás. Menjünk le oda! Én ott is félek Én is. Én nem. Te k****!!!

Újabb vihogás, nyüszítéssel megspékelve, mert bele kell rúgni az ódon kövekbe. Örülünk, mert laposban jött mindenki. Juppié!

És akkor visszaút elején a leendő feleségünk bejelenti, hogy ő neki haza kell menni. Nem. De. Nemnem. Dede. Esélytelen, menni akar. Előtte ígéret egy közös Szex és New York 1-2 megtekintésére Nála, mert Ő az, aki nem látta a kötelezőt. Mert az kötelező. Hogy tudj a rajzolásról, a fekete gyűrűről, és mindenről, amit tudnod kell.

Búcsú és pár beszólás Miss Pacskernek. Ő is indul haza, mi is a pályaudvar felé.Eldöntjük, hogy lemegyünk ketten Siófokra. Cosmobeach! Mégse. Inkább Csopakabanara. 1, nem kell hajnalban kelni. 2, itthon csakjobb. 3, mertcsakéskész. Jó negyedóra várakozás majd fájó rekeszizmokkal felszállok a buszra, és hazáig azon morfondírozom kedvenc zenéimet hallgatva, hogy minden egyes ilyen találka, hazai szinten és még magasabban hozza a SATC-t. Őszinteség, vidámság, szeretet, és csajosságok. Mert megérdemeljük, Banyák és Nyanyák! ♥♥♥

 

 

2 thoughts on “Három lány és zeng a ház…

  1. Tuti,hogyha nekem lesz az esküvőm,akkor ugyanilyen lágy hullámos lesz majd a hajam a white hairben,mint ennek a menyasszonynak a képen 🙂

     

Hozzászólnál? Itt megteheted :)

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..